Elena Gilbert.
Már 2 hónapja. Ennyi idő telt el azóta, hogy Sam és Dean elment, hogy felkutassák az édesanyjukat. És ennyi idő, hogy nem hallottam róluk. Sem Dean, sem Sam nem hívott fel, akár még arra sem, hogy hogy vagyok. De igazából Sam-nek nem engem kell hívnia, hanem Caroline-t, akivel sajnos épp most vesztem össze. Természetesen Sam miatt.
*Visszaemlékezés*
Reggel van, és az én drága barátnőm már itt van, hogy vigyázzon rám. Igen Caroline. Tudom, hogy vitatkoztunk, meg próbált engem lebeszélni Sam-ről, de akkor is a barátnőm, és szeretem őt nagyon. Reggelihez készülődtünk. Ő neki állt a rántottának, én pedig a kávénak. Közben beszélgettünk.- Na és, miújság Sam-mal?-kérdeztem.
- Nincs semmi. 2 hónapja nem jelentkeztek, és már nagyon kezdek aggódni.
- Ne aggódj már. Engem sem hívtak.
- Már Sam-nak miért is kellene téged hívnia?-kérdezte elég morcosan.
- Caroline, ugyan már..tudom hogy szereted őt, és nézd nem fogok kettőtök közé állni. Viszont attól még a barátom.
- Igen, barát. Nem több.-majd fogta magát és kirohant az ajtón. Én pedig utána kiabáltam.
- Caroline, ne csináld már!-de semmit nem hatott.
*Visszaemlékezés vége*
Szóval igen. Hát ezek vagyunk mi.
Damon Salvatore.
Szép reggelre ébredtünk ma reggel. Elena biztonságban, a szőkeség barátnőjével. Jujj, én és az aggódás Caroline miatt? Ez nem én vagyok. Épp próbáltam egy kicsit teniszezni a nappaliban, mire megszólalt az ajtó csengő. Nem hiszem, hogy most belém kellene kötni akárkinek is. Szépen ajtót nyitottam, mikor megláttam Rubyt.
- Ugye ez csak egy korán reggeli vicc?-kérdeztem, és hogy mondjam elég kedvetlenül. Elég nekem egy ribanc, nem kell még egy.
- Beszélnünk kell!
- Sajnálom, de ribancokat nem látok szívesen a házban!
- Damon, egy üzletet ajánlanék neked.
- Nekem nem kell a te üzleted!
- Pedig elég jól járnál vele. Te meg kapod Elenát, és én megpróbálom nem megölni. Én viszont Sam-et akarom.
- Azt hiszem te a rossz tesóhoz jöttél. Ha nem tudnád az öcsém mindent megtesz, hogy Elena az övé legyen.
- De valójában Elena már téged szeret!
- Micsoda?-kérdeztem érdeklődően. Ez új nekem. Elena Sam-et szereti. Ajj Damon, ne legyél már ennyire hülye.
- Igen, és szerintem jó üzlet lenne.
- Hahaha, majdnem bevettem! Nézd, Ruby! Elena Sam-et szereti. Hiába akarod te és az öcsém eltávolítani a közeléből, sajnálom nem fog sikerülni. Igen szeretem Elenát, és valamikor ő is szeretett, de az a múlt.-pontosan jól tudom, hogy Elena egyszerre mindkettőnket szeret, de nem szabad ezt láttatnom.
- Szóval nem akarsz segíteni?
- Mondtam, a rossz testvérhez kopogtattál be. Most viszlát!-majd rácsaptam az ajtót. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja feladni. És mivel én Dean-nel nagyjából jóban vagyok, szerintem erről neki is tudnia kell, ezért fogom őt felhívni.
- Dean! Van egy 5 perced?-szerencsére felvette.
- Baj van?
- Ami azt illeti igen. Most toppant be hozzám az egyik ribanc, aki a testvéredet szeretné.
- Ami azt illeti igen. Most toppant be hozzám az egyik ribanc, aki a testvéredet szeretné.
- Ruby? Mit akar az a ribanc?
- Üzletet ajánlott. Eltávolítom Sam-et Elena közeléből, és Elena az enyém lesz, cserébe ő megkapja Sam-et.
- Előbb szerintem én megölöm. Légyszíves ne szólj erről senkinek!-majd kinyomta a telefont. Úgy érzem, nekem is tennem kell valamit.
Dean Winchester
Nem elég, hogy nem találtunk semmit anyánkról, de még ez a hülye liba is keresztbe tesz nekünk. És tényleg nem fog érdekelni, ha Sam megutál, de megszabadítom ettől a ribanctól. Tulajdonképpen, ez a nő tehet Sam szerencsétlenségeiről. Először megkörnyékezi, majd megpróbálja megölni, és az öcsém pedig van olyan barom, hogy utána még egyet kavargat vele. Na neem! Itt szerintem Ruby-nak vége van.
Viszont, a másik dolog, hogy ezalatt a két hónap alatt semmit nem találtunk. Hiába kerestük anyát mindenhol. Egyszerűen semmi. Sam-et egyedül hagytam a motelben, ugyanis nekem szükségem van egy kis cukor és csoki formájában lévő fánkra. A közeli kávézóba mentem, és úgy voltam vele, hogy ideje lenne Elenát felhívni. Tudni szeretném jól van e, még ha nem is akar tőlem semmit, azt jó ha tudja, hogy bármiben számíthat rám. Szerencsére, felvette a telefont.
- Szia Elena!
- Dean, szia. Mi a helyzet veletek? Találtatok valamit?
- Ne haragudj, hogy csak most hívlak, csak sok minden volt, amiért nyomoznunk kellett.
- Nincs semmi baj! Inkább azt mond, hogy Sam hogy van?
- Egyenlőre nem találtunk semmit, de nem adjuk fel. Sam pedig csalódott. Ez alatt a két hónap alatt többet láttam maga alatt, mint egész életemben. Nagyon hiányzol neki, viszont nem mondja. Látszik rajta, hogy nem boldog.
- Ahh, én ma reggel vesztem össze Caroline-nal miatta.
- A szőkeség nem akarja elfogadni, hogy Sam már nem szereti?
- Nem nagyon. Sőt, engem hibáztat, amiért elhagyta.
- Azért hagyta el, mert nem szereti. Szerintem ezt nem olyan bonyolult felfogni.
- De ő Caroline, tudod-nevettük el magunkat.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Majd még felhívlak, és tájékoztatlak a barom öcsémről.
- Rendben! Vigyázzatok magatokra!-majd letettük. Hihetetlen, hogy Caroline még mindig nem fogta fel a dolgokat. De jobb is, hogy nem vagyunk otthon. Elindultam vissza a motelbe, és nagyon furcsa volt, minden zavaros lett. A rádió is. Aztán az út közepén megláttam egy ismerős nőt.
- Anya?
Viszont, a másik dolog, hogy ezalatt a két hónap alatt semmit nem találtunk. Hiába kerestük anyát mindenhol. Egyszerűen semmi. Sam-et egyedül hagytam a motelben, ugyanis nekem szükségem van egy kis cukor és csoki formájában lévő fánkra. A közeli kávézóba mentem, és úgy voltam vele, hogy ideje lenne Elenát felhívni. Tudni szeretném jól van e, még ha nem is akar tőlem semmit, azt jó ha tudja, hogy bármiben számíthat rám. Szerencsére, felvette a telefont.
- Dean, szia. Mi a helyzet veletek? Találtatok valamit?
- Ne haragudj, hogy csak most hívlak, csak sok minden volt, amiért nyomoznunk kellett.
- Nincs semmi baj! Inkább azt mond, hogy Sam hogy van?
- Egyenlőre nem találtunk semmit, de nem adjuk fel. Sam pedig csalódott. Ez alatt a két hónap alatt többet láttam maga alatt, mint egész életemben. Nagyon hiányzol neki, viszont nem mondja. Látszik rajta, hogy nem boldog.
- Ahh, én ma reggel vesztem össze Caroline-nal miatta.
- A szőkeség nem akarja elfogadni, hogy Sam már nem szereti?
- Nem nagyon. Sőt, engem hibáztat, amiért elhagyta.
- Azért hagyta el, mert nem szereti. Szerintem ezt nem olyan bonyolult felfogni.
- De ő Caroline, tudod-nevettük el magunkat.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Majd még felhívlak, és tájékoztatlak a barom öcsémről.
- Rendben! Vigyázzatok magatokra!-majd letettük. Hihetetlen, hogy Caroline még mindig nem fogta fel a dolgokat. De jobb is, hogy nem vagyunk otthon. Elindultam vissza a motelbe, és nagyon furcsa volt, minden zavaros lett. A rádió is. Aztán az út közepén megláttam egy ismerős nőt.
Elena Gilbert.
Miután Dean-nel beszéltünk, lementem a nappaliba, hogy rendet tegyek. Rá fér erre a házra egy kis újítás, takarítás. És nekem is jót fog tenni. Legalább nem arra gondolok, hogy Sam milyen állapotban van. Nem sokkal később pedig Stefan jött hozzám. Lesz valaki, aki segít rendet tenni. Közben pedig beszélgettünk.
- Na és mi a helyzet? Damon?-érdeklődtem.
- Damon otthon van, és tudod milyen? Szokásosan unatkozik, és nem tudja eldönteni kit öljön meg.
- Stefan!-szóltam rá.
- Na, jó..nevette el magát.- Tudsz valamit Dean-ékről?- kérdezte.
- Nagyon semmit. Csak annyit mondott jól vannak.
- Beszéltél velük?-kérdezte mérgesen.
- Igen. Dean nem rég hívott fel, hogy megkérdezze minden rendben e itthon.
- És Sam-mal is beszéltél?
- Nem, vele nem.
- Elena el kellene fogadnod végre, hogy már nem számítasz neki. Nézd meg, két hónapja nem hívott fel, nem keresett. Nem kérdezte meg, hogy élsz e még. Biztos hogy nem vagy neki fontos.
- Pont ellenkezőleg. Félt, és csupán ezért nem hívott fel.
- Ugyan már Elena! Ne próbálj magadnak bemesélni valami hülyeséget!
- Tudod mit?! Ezt pont nem veled fogom megbeszélni! Veled, aki inkább itt hagyott engem egyedül, és elment Klaussal. Majd kikapcsolta az emberségét, és végig szórta a fél déli tenger partot holttestekkel. Szóval inkább ne tarts nekem hegyi beszédet!-förmedtem rá. És tudtam volna még folytatni, azonban megszólalt a csengő. Még jó, mert lehet addig fajult volna, hogy még jobban össze veszünk. Ezért hát inkább kinyitottam az ajtót, és nagy meglepetésemre Bonnie állt az ajtóban.
- Bonnie-szólaltam meg, majd erősen megöleltem. Végre, itt van az az ember, akire leginkább szükségem van, és aki megért, nem ítélkezik.
