2. rész - Az én hibám (Sam és Elena szemszögéből)

Elena Gilbert.

A szavai megleptek, és nem tudtam mit mondani. Csak egyszerűen állt az ajtóban, én pedig odamentem és becsaptam előtte. Közben pedig sírva kuporodtam le a földre.

- Elena, nyisd ki, kérlek-kiabálta az ajtón keresztül, de én nem tudtam megtenni ezt a legjobb barátnőmmel. Ő illik Sam-hez, o a barátnője, nem pedig én.

- Sam, neked Caroline mellett kell lenned, szeret téged, és veled akar lenni.

- De én nem szeretem, én téged szeretlek-mondta majd elrohant. Nagyon félek, hogy talán csinál magával valamit. Félóra múlva lementem Damon-hoz, aztán pedig megláttam Deant, ahogyan az öccsét keresi. Odamentem hozzá, és kérdezősködni kezdtem.

- Héj, minden rendben?

- Nem, az öcsém eltűnt, veled volt utoljára, nem láttad?-kérdezte aggódva.

- Nem láttam egy félórája. Csak annyit mondott, hogy szeret, én pedig becsaptam előtte az ajtót, talán ezért tűnhetett el, mert dühös rám.

- Felfogtad, mit tettel? Sam szeret, Elena, bármire képes érted, ezt magam is tudom, mert nincs vele egyedül. Apropó, ha már itt tartunk, találtam egy nyomot Stefanról, de csak akkor fogom el mondani, mit, ha meglesz az öcsém, úgy most velem jössz es megkeressük.

- Elena nem megy sehova, Dean-jött ide Damon.

- Damon, mennem kell. Samrol van szó, és ő a barátom.

- Talán több is lehetne, de inkább menjünk, Elena. Lehet valami baja esett.

- Akkor azt soha nem bocsájtom meg magamnak!-mondtam és elindultunk a Salvatore birtokról. Damon is jött, hogy segítsen a keresésben. Azonban egyszer csak megjelent Cas is, és megijedtem. Nem tudom, talán tudhat valamit Sam hollétéről.

- Cas, mit keresel te itt?

- Van egy kis gond, méghozzá Sam-mal.

- Mi? Castiel, hol az öcsém?-kérdezte dühösen Dean.

- Láttam el menni....-nem fejezte be, én pedig ránéztem, méghozzá dühösen.

- Hol van Sam, Castiel?

- Ruby-val van-ezt nem akartam hallani.

- Na jó nem érdekel, hogy azzal a szukával van, oda akarok hozzá menni-erre Cas hirtelen eltűnt, majd egy perc múlva visszajött.

- Hol voltál?-kérdezte Damon.

- Megkerestem azt a helyet, ahol vannak, és meg van-felelte.

- Egy perc alatt? Huh, nem is tudtam mikre vagy képes, na de inkább menjünk, mert még a végén a démonok elcsavarják a fejét-mondta viccesen Damon.

- Seggfej!-vágtam hozzá.

- Mondták már.

- Képzelem, de inkább menjünk-majd végre beszálltunk Damon kocsijába, mert Sam elvitte Dean kocsiját. Útközben, ez a két ökör nem akarta befogni a száját. Már komolyan egy karót fogtam volna és átszúrtam volna Damon szívén, hogy végre fogja be. De hála istennek, hamar ott voltunk, így nem kellett sokáig hallanom a hülyeségeit. Cas már ott volt.

- Szóval ez az a hely?-kérdezősködtem érdeklődve.

- Igen, ez az, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bemenni, mert...-azonban én nem fogadtam szót, és bementem. A látvány azonban nem volt valami szép. Az a szuka Sam-an ült, és hát..

- Sam!-szólaltam meg, azonban a szívem megszakadt.

- Mit kerestek ti itt? Áh, Castiel az arkangyal-szólalt meg Ruby.

- Ruby, rég nem láttalak.

- Na jó,tudjátok mit, nem vagyok kíváncsi erre az egészre, mert azért jöttem, hogy lássam jól vagy e, de azon túl nagyon jól érzed magad, úgy hogy én most megyek is innen-elindultam volna, azonban Sam megragadta a karomat.

- Várj még, mert beszélnünk kell. Vámpír, angyal, vadász és démon társaság nélkül.

- Még képes lennél beszélni ezzel a szajhával, azok után, ahogy bánt veled?-kérdezte Ruby, én pedig legszívesebben neki ugrottam volna, de Damon nem hagyta.

- Szívem, nem éri meg, ez egy szuka, úgy mint Katherine is-apropó Katherine. Fogadjunk, hogy ugyan ott van ahol, Stefan is, de Cas nem hajlandó elmondani hol. Katherine szokása ez. Mindig ott volt ahol Stefan, és még mindig ott van ahol Stefan. A többiek kimentek, és Damon a ház közelébe sem jöhet, mert a végén ki hallgatja a beszélgetésemet Sam-mal.

- Mit akartál mondani?-kérdezősködtem, majd hátra léptem.

- Sajnálom azt ami történt, és nem akarom, hogy a barátságunk tönkre menjen.

- Mármint az miatt, hogy szerelmes vagy belém, miközben a legjobb barátnőm is oda van érted, aki persze semmiről sem tud.

- Caroline-val már rég vége, nem szeretem. Téged szeretlek, Elena!

- Sajnálom, de ez így nem menne, és amúgy sem érzek úgy irántad, ahogyan te irántam-mondtam, majd egyenesen kirohantam a házból, azt azonban nem vettem észre, hogy egy kocsi elé sétálok. A kocsi azonban nem akart megállni, vagy csak nem tudott. Mikor földet értem, minden elsötétült, és abban reménykedtem, hogy talán újra láthatom őket, vagy csak Sam-at, és a szemeim lecsukódtak.

Sam Winchester.

- Ne, Elena!-kiabáltam és egyből rohantam oda hozzá. Nem veszíthetem el még őt is, abba belehalnék. És ha jól vettem észre, Dean is. Odafutottam Elená-hoz, és a fejét a karomba tettem.

- Ébredj fel, nem halhatsz meg, szeretlek, és nem akarom, hogy elhagyj!-semmi. Erre sem reagált, nem nyitotta ki a szemét. Damon is ide jött, amint meghallotta mi történt.

- Elena, kérlek, térj magadhoz-mondta és Elena egy félpillanatra magához tért.

- Sam, ne haragudj kérlek, szeretlek-mondta és lehunyta a szemét. A bátyám azonnal hívta a mentőket, akik pár percen belül itt is voltak. Nem veszíthetem el őt, nem az nem lehet, hogy meghaljon, az én hibámból. A kocsival egyből mentünk a mentő után. Mikor odaértünk, csak úgy berontottunk a kórházba, nem törődve senki mással, csak Elenával. Odamentünk a műtő elé, és csak arra vártunk, hogy az orvos ki jöjjön, és közölje velünk mi van vele. Dean azonban hozzá szólt.

- Ugye tudod, hogy ez nem a te hibád?

- De igen, mert ha nem rohanok el a Salvatore házból, nem történik ez meg. Apropó, hol van Damon, Ruby és Cas?

- Damon elment szólni Stefannak és a kis barátnődnek, elnézést, a volt barátnődnek, meg a farkas fiúnak. Cas pedig elment, kitudja hova. Ruby meg a fenét sem érdekel. Hogy tudtál majdnem összefeküdni azzal a ribanccal? Nagyobb ribanc, mint Katherine.

- Hagyjuk ezt most, jó? Nem érdekel mit gondolsz rólam, de az igen, hogy Elena túl élje, és hogy meg fog e bocsájtani, mert ha nem, megölöm Ruby-t. Ezt garantálom!

- Végre valami, amiben egyetértünk, öcsi-akkor ki jött a orvos, és rossz hírre számítottam.

- Doktor úr, hogy van?

- Nézzék, az állapota kritikus, és nem hinném, hogy túl élné. Ha mégis, nagy csoda lenne.

- Ez mégis mit jelent?

- Azt, hogy itt lenne az ideje elbúcsúzniuk tőle, mert lehetséges, hogy nem éri meg a reggelt.

Folytatjuk