2020. május 17., vasárnap

9. rész - Hazatérés

Elena Gilbert
Nos, megjött Bonnie. Igen végre. Nem mintha Caroline nem lenne a legjobb barátnőm, de vele most hadilábon áll a kapcsolatom, Sam miatt. Csak azt tudnám, hogy miért pont egy vadász miatt veszekszünk. Ráadást ott van az az apropó is, hogy Caroline vámpír, szóval én azóta nem értem ezt az egész szitut mióta ők megismerkedtek. Mindegy, ez már a múlt, most pedig azzal kell foglalkoznom, hogy végre itt van Bonnie.
- Bonnie, egy csomó mindenről lemaradtál.
- Igen tudom, de itt kellett hagynom ezt az őrületet egy kicsit és egyedül lennem. Apropó, Stefan hová ment?
- Stefánnak az agyára mentek itt a dolgok, és kicsit én is elküldtem a fenébe.
- Miért?
- A dolog ott kezdődött, hogy a születésnapomon Sam szerelmet vallott nekem…-én folytattam volna, de Bonnie azonnal felkapta a fejét.
- Na várjunk csak, az a Sam? Sam Winchester? Aki Caroline barátja?
- Igen, ő. Rájött, hogy nem szereti Caroline-t és bevallotta az érzéseit. Azonban elrohant, és később Castiel segítségével találtunk rá, Rubyval. Ne is kérdezd. Elég volt nekünk Katherine, most meg Rubyt és ránk hozta. Majd engem baleset ért, és Stefan is vissza jött a városba, Klaussal és az összes Michael testvérrel együtt. Majd Sam és Dean elmentek a városból, hogy felkutassák az anyjukat, Maryt.
- De hisz Mary halott.
- Mindenki azt hitte, míg Castiel nem kotyogta, hogy Mary életben van, hála annak, hogy Elijah közben járt a szellemeknél, és visszahozatta.
- Azta, tényleg levagyok maradva. És Caroline mennyire utál?
- Utál annyira, hogy egész életemben haragudjon rám.-majd megölelt, és csak tovább beszélgettünk. Igen, szükségem van Bonniera. Hiszen ő az egyetlen ember, aki megtud engem érteni. 
Sam Winchester
Miután Dean megtalálta anyánkat, elég ok volt ahhoz, hogy vissza térjünk Misstic Follsba. Igen, meg kell védenem őt, hiszen az anyám, és nem hagyhatom, hogy valaki még egyszer bántsa vagy elvegye őt tőlünk. Deannel megjártuk a poklot is, de legalább az egyik szülőnk velünk van.
Elenáról egyébként azóta nem hallottam, mióta eljöttünk. De az vígasztal, hogy Bonnie távolról is vigyázott rá, hiszen megkértem őt. Ő nyilván úgy tesz, mintha nem tudna semmit Elena és a köztem lévő kapcsolatról. Caroline egyébként azóta is folyamatosan hívogat. Én meg eljutottam arra a szintre, hogy letiltom. Nem tudom, hogy mikor fogja megérteni azt, hogy a kapcsolatunknak örökre vége. Én Elenát szeretem és harcolni fogok érte. Ha kell Stefannal, Damonnal vagy akár a démonokkal szemben is. Nem érdekel kit kell az utamból eltávolítani.
Dean, anya és én vissza indultunk a városba. Egy kellemes nyolc órás utazás vár ránk, hiszen egy másik államban és városban voltunk.
 - Dean, mi történt a halálom után?-kérdezte anya.
- Nos, ha igazán tudni szeretnéd, akkor apa vadásznak nevelt mindkettőnket. Mindenre megtanított, amit egy vadásznak tudnia kell. Bobby vett a szárnyai alá, miután apa elment. Bobby olyan nekünk mint a második apánk.
- Bob Singer?
- Igen, ismerted?-kérdeztem.
- Igen, egyszer megmentette apátok életét, és akkor én is ott voltam. Igaz, hogy apád és én abba hagytuk a vadászatot, miután Dean megszületett, de Bobby megmaradt nekünk mint barát.
- Hogy lehet, hogy erről sosem mesélt nekünk?
- Bobby óvott titeket, fiúk. És, ti most jelenleg éltek valakivel?-mivel több mint húsz évről le maradt, mindent el kellett mondanunk. El kellett mondani Castielt, az angyalokat, Lilithet(akiről még mindig fogalmunk sincs hol van), Elenát, Damont, Stefánt, Klaus bandáját, és Carolinet. Igen. Őt is. Sajnos ő is az életem része volt, és lesz is, mert Elenát nélküle nem ismertem volna meg. Szóval igen, be kell vallanom magamnak, hogy ha nincs Caroline, sosem ismerem meg életem szerelmét. Bár Jessica után megfogadtam, hogy sosem leszek szerelmes, Elena rabul ejtett.
Nyolc óra út után megérkeztünk Misstic Follsba. Az első utam pedig Elenához fog vezetni. Ezért megkértem Deant, tegyen ki a ház előtt. Délután négy van, szóval biztos itthon van. Ezért becsengettem hozzá, és vártam remegő lábbal, a gyomromban pillangókkal, hogy ajtót nyisson.
- Sam, te hogy kerülsz ide?
- Gondoltam te legyél az első, akit meglátogatok, ha már haza jöttünk. 
- Meg lett a mamád?
- Igen, meg. Dean talált rá.
- Ennek igazán örülök, de jobb lenne ha megkeresnéd Carolinet.
- Már miért kellene? Szakítottam vele hónapokkal ezelőtt.
- Igen, és ebből adódóan Caroline most utál engem. És ez csakis azért van, mert miattam hagytad el.
- Elena, kérlek!-majd közbe szólt.
- Sam, menj el!- majd rám csapta az ajtót. Ezek szerint Caroline nem adta fel, és továbbra is küzd az ellen, hogy Elena mellett legyek. Viszont az bánt, hogy nem tudtam elmondani, hogy mennyire szeretem. Talán jobb lenne ha még egyszer utoljára beszélnék Caroline-nal arról, hogy köztünk vége mindennek? Talán Dean tanácsát kellene kérnem. Nem tudom mit tegyek. Inkább fogtam magam és gondolkodás nélkül Forbs házhoz hajtottam. Mielőtt bekopogtam volna, nagyon mélyen el kellett gondolkodjak, hogy tényleg megtegyem-e. De végül arra jutottam, hogy ha nem teszem, akkor életem végig bánhatom, hogy nem tettem pontot ennek az ügynek a végére. Caroline nem fogja csak úgy megérteni és továbblépni. Végül nagy levegőt véve bekopogtam. Nem sok idő telt el, és ajtót nyitott.
- Sam. Gyere be!-behívott és megálltunk a nappaliban.
- Nem fog sokáig tartani amit mondani akarok! Nézd, mi hónapokkal ezelőtt szakítottunk. Miért Elenán vezeted le?
- Panaszkodott?
- Nem, én kérdeztem miért nem akar látni, és közölte, hogy utálod, mert én elhagytalak.
- Miatta hagytál el nem? Akkor jogos a haragom.
- Caroline, utoljára kérlek, hagyj békén ezzel az egésszel. Szakítottunk, vége. Nincs visszaút. Nem szeretlek!
- Tudod mit, akkor takarodj innen!-majd kisétáltam a házból. Lehet durva voltam vele, de csak így volt hajlandó megérteni, hogy vége.
Vissza mentem a bunkerbe, ahol anya és Dean vártak. Ebben az egész káoszban a legtökéletesebb az, hogy anya itt van velünk újra. Szükségünk van rá, hiszen egyik rokonunk sem él.
Dean Winchester
Mivel anya látta rajtam, hogy nem vagyok egészen jól, megvárta míg Sam elmegy le zuhanyozni, és kifaggatott.
- Gyerünk kisfiam. Mondd el, hogy mi bánt.
- Anya..nem bánt semmi. Csak túl fáradt vagyok. 
- Ugyan, gyerekkorodban is tudtam az arckifejezésedből, hogy nincs valami rendben. Azt hiszed ez változott? Ugyan az a arckifejezésed, mint akkor.
- Nagyon bűn az, ha azt a lányt szeretem, akit az öcsém is?
- Az az Elena Gilbert, akiről beszélt az öcséd?
- Igen. Beleszerettem Elena Gilbertbe, és semmit nem tehetek, mert ő tudva tudom, hogy Samet szereti.
- Tessék? Te szereted Elenat?-megszólalt egy hang, ami Same volt.
- Öcskös..nem tudom, hogy mit mondjak erre. 
Pont Elenába kellett? 
- Nem tehetek róla. Az érzéseimnek nem tudok parancsolni.-majd nekem akart ugrani, de anya megakadályozta. 
- Fiúk, legyetek szívesek ezt ne így intézzétek el. Sam, a bátyád maga sem tudja mit akar. Tudja nagyon jól, hogy Elena téged szeret. Ő csak védelmezni akarja.
Dean, nem elég hogy Damon és Stefan védelmezi, még te is az én utamba állsz?
- Nem állok az utadba, csak segíteni szeretnék. Pontosan jól tudjuk, hogy Klaus el akarja kapni Elenát. Te is azt akarod, hogy a világ másik végére vigye? Talán ezt a szerelmet még a javunkra tudjuk fordítani. Klaus nem tudja, hogy szeretem őt, viszont azt igen, hogy te meg halnál érte. Engedd, hogy segítsek.
- Sam, Deannek igaza van. Bárki is az a Klaus-majd az öcsém fogta magát, és bezárkózott a szobájába. Igen, szeretem Elenat, de tudom, hogy Sam az akit választana.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése