7. rész - Az igazság és a választás

Caroline Forbes.

- Sam, te tényleg együtt voltál Rubyval?

- Szerintem ez pont nem tartozik rád. 

- De igen is rám tartozik. Mégis miért? Én nem vagyok neked elég?

- Caroline, könyörgöm neked fogd már fel hogy mi már nem vagyunk együtt.

- Mi? Ti már nem vagytok együtt?-kérdezte Elena.

- Nem, mert én már nem szeretem őt!- erre elrohantam és ott hagytam őket. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Miért kell engem folyton megbántani. Sam nem teheti ezt velem, én ezt nem érdemlem. Fogja már fel végre hogy nekem ő kell, és rá van szükségem. És tudom hogy neki is én kellek, nem pedig Elena. Elena csak elégedjen meg Damonnal, vagy Dean-nel. 

Én úgy döntöttem meg keresem Stefant és beszélek vele. Szépen megkérem hogy hasson jobban Samra és jöjjön vissza hozzám.
- Szia. Beszélhetnénk?- kérdeztem tőle, amint a Salvatore birtokra érkeztem. Szerencsére kint volt.
- Persze, minden rendben?
- Nem. Egyáltalán nincs rendben semmi. Sam megint Elena után rohangál, és már nagyon ki készít hogy nem érdeklem.
- Ne aggódj, van még egy napja hogy eldöntse, a véresőt választja, vagy pedig azt hogy vissza megy hozzád, és Elenat örökre elfelejti.
- Köszönöm Stefan!- ez igazán megnyugtatott.

Damon szemszöge.

Nos, a következő program a hibrid farkas. Meg kell keresnem Klaust, hogy beszéljek vele, a drága apja miatt. Ugyanis hála Klausnak az apja a nyomunkban van, és nem sok választ el attól hogy megis találjon. Cas velem jön, hogy azért ne legyek egyedül. Szerinte megölném.

- Nos, kis angyalka, indulhatunk?

- Damon, csupán csak azért vagyok itt, és azért megyek veled, mert ismerlek, és tudom hogy egy mozdulat, és a szívében található a fehér karó.

- Nyugi már Castiel. Ha akarnám már rég megöltem volna, de mivel szükségem van Klausra, így nem bánthatom, sajnos. 

- Ennek örülök Damon. Most pedig menjünk akkor.- majd be mentünk a Mikaelson villába, ahol a szőkeség ősi barbie fogadott.

- Nick, vendég jött!-kiabálta Klausnak, mire ő már előttünk  is állt.

- Egy hívatlan vendég!- erre Castiel is megjelent mellettem.

- Huss, máris két hívatlan vendég.

- Minek köszönhetem a látogatást?

- Nos, először is annak hogy nem értem mint keresel meg mindig a városomban. Másodszor pedig apáddal van a gond.

- Mi az hogy a te városod? És milyen gond van apámmal már megint?

- Elkapta Katherint.

- Katherina, Katherina. Megint olyanba dugta a kíváncsi kis orrát amibe nem kellett volna. Igazából senkinek nem fontos, miért aggódsz érte?

- Csupán csak azért, mert ismerem Katherint. Tudom hogy mit akar, és mégis szerzi. És ha ezt apád felajánlja neki érted cserébe, biztos nem mond rá nemet.

- Na és mire faj a foga megint a mi hasonmásunknak?

- Az öcsémre. Akit persze hidegen hagy még a lélegzet vétele is. Viszont ha Katherin cserébe érted Stefant kéri, ne hidd hogy apuci majd nem fogja örömmel odaadni. Gondolkozz. Meg öljük apucit, és mindenki boldog lesz.

- Mi az hogy megöljük apánkat Nick?- szólalt meg Rebecca. 

- Hugicám, miért ütöd bele állandóan az orrod a nagyok dolgába?

- Válaszolj a kérdésemre Nick!

- Hát tudod, hogy apuci nem szerette a bátyádat, akkor meg miért véded?

- Csupán csak azért nem szerette, mert nem az ő fia.

- Nézd ősi barbi, ne avatkozz bele a nagyok problémáiba, a fivéred is elmondta az előbb.

- Menjetek a pokolba!-mondta Rebecca, és elviharzott. Szerintem itt nem lesz azzal gond, hogy ősi apucival végezzünk. És még egyszer az életben, Klaus is egyet értett velem. Nincs más dolgom, hogy szóljak a többieknek, készüljenek. Ősi vámpírt gyilkolunk. Ha már Klausékat nem lehet megölni, megöljük apucit.

Elena Gilbert.

Ma végre kiengednek a kórházból. Mióta Caroline elment, azóta Sam folyton itt van velem. Nem értem, hisz azt hittem kibékültek. Viszont azért haragszom, mert Sam nem mondta el az igazat Rubyval kapcsolatban. De igazából, nem nekem kellene ez miatt aggódnom. Én úgy döntöttem távol maradok Samtől, és engedem, hogy Caroline és ő boldogok legyenek. 

- Sam, szeretném ha végre elmennél.

- Nem megyek sehová. Haza foglak vinni. Nem engedem, hogy egyedül mászkálj, főleg most hogy kiengednek. Caroline miatt pedig nem kell aggódnod.

- De..

- Semmi de Elena, hazaviszlek.-majd elindultunk haza. Igazság szerint jól esik, hogy foglalkozik velem, de nem szeretném ha ebből baj lenne. Mikor hazaértünk, bekísért.

- Beszélhetnénk?

- Persze, mond csak.

- Szóval Dean talált egy nyomot Californiában anyánk után.

- Micsoda? Anyukátok életben van?

- Lehet, szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk és utána járunk ennek az ügynek. 

- És mikor indultok?

- Ma este. 

- Caroline-nak nem szólsz?

- Nem, mert nem érdemli meg hogy tudja. Másrészt pedig nincs miért tudnia.-majd adott egy puszit a homlokomra és elment. Bevallom, nagyon rossz hogy elmegy. De vissza jön majd, remélem. Addig is próbálok magammal kezdeni valamit. Remélem sikerülni fog, bár nagyon fog hiányozni.

Sam Winchester.

Ma este elindulunk anyánk után. Miután eljöttem Elenától, elmentem Stefan-hoz.

- Azért jöttem, hogy beszéljünk, arról amit mondtál.

- Hallgatlak, Sammy.-mondta, én pedig legszívesebben megölném.

- Ma este elmegyek a városból, valószínűleg egy hosszabb időre. Addig vigyázzatok Elenára.

- Szóval jól döntöttél. És ne aggódj te Elena miatt, az nem a te gondod. Inkább foglalkoznál a barátnőddel.

- Nekem nincs barátnőm!-majd otthagytam. Hazamentem és össze szedtem a cuccaim, majd Dean és én beszálltunk az Impalába és célnak vettük Californiát. Nagyon fog hiányozni Elena, de még vissza jövünk, és vigyázni fogok rá. Addig is gondoskodtam arról, hogy ne legyen baja.