11. - Klaus

Elena szemszöge

Amikor magamhoz tértem, egy székhez voltam kötözve. A fejem zúgott, és szédültem. Nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, de amint megláttam egy festményt azonnal tudtam. Klaus. Szóval vissza jött New Orleans-ból hogy végig kínozza az életünket. 
Próbáltam magamat kiszabadítani, úgy ahogy még Dean tanította, de sajnos nem voltam elég erős ahhoz, hogy egyedül bármit is kezdjek. Majd egy hangra lettem figyelmes.

- Szóval felébredtél kedvesem.-mondta Klaus, majd próbáltam megszólalni, de ahhoz sem volt nagy erőm. Végül ki tudtam nyögni egy két mondatot a számon.

- Mit keresel a városban ismét? Azért jöttél, hogy az életemet tönkre tedd?

- Ne erőltesd meg magadat, mert a végén meghalsz itt nekem. Mit kezdek a véred nélkül?

- Menj el a pokolba!

- Onnan jövök, tündérem.-majd oda hajolt hozzám. - Elena, tudod nagyon jól, hogy a véred nélkül én semmire nem megyek.

- És mit tervezel velem?

- Egyszerű. Lecsapolom a véredet, és szépen elalszol. Semmi fájdalmad nem lesz. 

- Azt ugye tudod, hogy ezt Damonék nem hagyják annyiban?

- Felkészültem mindenre. - majd megjelent Tyler, akiről szintén nem hallottunk azóta, hogy Klaus csicskája lett. Igen. Utoljára, mikor Klaus Mystic Fallsban volt a véremmel hibridet csinált belőle. Szóval vámpír és vérfarkas is egyben. Ja és Klaus sarja. Ez egyfajta hűség érzet iránta. 

- Tyler..-csak ennyit tudtam ki nyögni a számon.

- Elena,..sajnálom, annyira szeretnék rajtad segíteni.

- De nem teheti! Tyler, hozd csak be a többi tasakot a nővérnek. -majd elment, és minden elhalványult. Nem tudom, hogy mi lesz velem. De utoljára szeretném látni Samet. El kell búcsúznom tőle. Nem mehetek el anélkül, hogy nem mondanám el, mennyire szeretem őt. 

Sam Winchester

Eltelt egy éjszaka azóta, hogy Elena eltűnt. Semmi információ nincs arról, hogy ki rabolta el, de már megőrülök a tehetetlenségtől. A nő, akit szeretek..nem lehet baja, mert abba belehalok. A bunkerben voltunk mindannyian. Castiel sem tud semmit tenni, hisz a nincs semmilyen támpont amiből leszűrjük, hogy hol lehet. Láthatóan mindenki aggódik, anyámon kívül. Még Caroline is. Kimentem egy kicsit, hogy kiszellőztessem a fejemet. Gondolkoznom kell egy kicsit. Beültem az impalába, és egyszer csak Caroline is be pattant mellém.

- Ne aggódj, beszélni jöttem. Had menjek el veled, arra a körre amire mennél.-mondta, egész békés hangnemben. 

- Rendben, gyere.-majd elindultunk. Olyan kínos csend, ami a kocsiban volt, talán soha életemben nem volt még velem. Majd egyszer csak megszólalt.

- Nézd Sam, igaz hogy nem igazán szép hangnemben váltunk el egymástól. De tudnod kell, hogy nekem Elena mindennél fontosabb. És én bocsánatot szeretnék tőled kérni azért, ahogyan viselkedtem. Nem hozzám méltó az az üvöltős Caroline, akit az utóbbi hetekben tapasztaltál. Tény és való, hogy fájt a szakításunk, és az hogy szereted Elenát. De igyekszem nektek segíteni, hiszen látom, hogy soha nem szerettél ennyire, mint őt. 

- Ez így van. Téged is szerettelek Caroline, hidd el.

- Tudom, hisz rengeteg mindent megéltünk együtt. Szeretném ha egy szép emlék lenne kettőnk között a kapcsolatunk, és továbbra is barátságban lennénk. Én bármiben segítek neked, mint barát. Elfogadtam, hogy Elena a mindened.- ez nagyon meglepett tőle. Sose gondoltam volna, hogy ezt is megérjük. Caroline a legjobb nő a világon. És örülök, hogy a barátom. 

Amint elindultunk vissza figyelmes lettem egy autóra ami ismerős volt nekem. Egy elég nagy luxus villa volt mellettünk, Tyler Locwood kocsijával. Én már oda kanyarodtam volna, amikor Caroline rám szólt.

- Mégis hova mennél?

- Ugye te is látod, hogy az Tyler kocsija?

- Igen, Sam látom, de nem rohanhatod le csak így Klaust.. nincs nálunk semmi fegyver, egyedül vagyunk.. Vissza kell menünk szólni.-majd vissza fordultunk. Beértünk a bunkerbe, és azonnal szóltunk mindenkinek.

- Tudom hol van Elena..-majd elkezdtünk felfegyverkezni s indultunk is vissza a házhoz. Megmondom őszintén, hogy nagy érzelmek kevergetek bennem. Hisz megmentem a nőt akit szeretek, de kérdés, akar-e még látni engem az anyám húzása után. Igen, ha ez lezajlott vele is beszélnem kell, hogy ez az én döntésem. Az én életem. És az én életem Elena. Tudom, hogy ez így most furcsa lesz majd mindenkinek, de ha velem akar élni, nem fog semmi az útba állni. Dean-nek pedig szerzünk valakit, akit szintén úgy szerethet, mint Elenát szereti. Mikor beértünk a házba, Klaus nem volt ott. Tyler próbált segíteni Elenának kiszabadulni. Majd meglátott engem.

- Sam..- de mivel annyira gyenge volt, hogy semmit nem tudott kimondani, azonnal elájult. 

- Semmi baja. Klaus mindjárt vissza jön, úgy hogy siessetek.-mondta Tyler. Aki amúgy Klaus sarja, szóval nem értem miért segít nekünk.

- Te miért segítesz valójában? Klaus sarja vagy, nem?-kérdezte Damon.

- Voltam, Megtörtem a sarjkötődést, szóval már ne vagyok a csicskája.- majd megjelent Klaus is.

- Ti meg mit kerestek itt?-mindannyian ráfogtuk a fegyverünket.

- Most elvisszük Elenát!-mondta Damon.

- Nocsak, a Winchester és a Salvatore fivérek harcolnak egyetlen egy nőért.. Milyen költői.

- Ha nem fogod be a szád, esküszöm, hogy itt megöllek.

- Dean, nem kell az erőszak..

- Na ide figyelj te állat.. ha még egyszer Elena közelébe mész, tényleg megöllek.-majd felkaptam Elenát, és elindultam vele az ajtó felé. Dean addig ráfogta a koltot, ami meg is ölheti, szóval nem nagyon ellenkezett. Rájött arra is, hogy Tyler már nem a sarja, szóval biztos megakarja majd ölni. Én Elenával együtt elindultam vissza a bunkerbe. A többiek pedig Damonékkel jöttek. Nem hiszem el, hogy ez történt. Ezentúl ha Elena is úgy gondolja, meg egyébként is vigyáznék rá, mindentől megfogom óvni. Hiszen ő az életem, a szerelmem, a levegő számomra.