Elena Gilbert
Nos, másnap reggel, amikor magamhoz tértem a betűvetők bunkerében találtam magamat. Biztos elájultam és úgy hoztak ide. Amennyi vért veszthettem, nem kizárt, hogy ennyit aludtam.
Sam szobájában tértem magamhoz. Azon gondolkoztam, hogy miért ebben a szobában vagyok? Simán lehetnék otthon, vagy a Salvatore birtokon. Damon biztos tajtékzik amiért Sam idehozott.
Egyszer csak nyílott az ajtó, és Mary lépett be rajta.
- Nos, örömmel látom, hogy most már felkeltél.-mondta elég dühösen.
- Mary, ha esetleg gondot okoz, hogy itt vagyok, akkor megkeresem Sam-et és megmondom neki, hogy elmegyek. Eleve nem kellett volna idehozniuk.
- Elena..én megmondtam neked tegnap is, hogy hagyd békén a fiaimat. Nem hallgattál rám.
- Mi baja van velem, elmondja?
- Igen el. Az a bajom, hogy Sam és Dean őrülten szerelmesek beléd. Sam-el csak játszol. Ne mondd, hogy nem, mert egyszer szereted és egyszer meg nem. Dean pedig nem azt érdemli, hogy egy ilyen lány miatt menjen tönkre az élete. A Salvatore testvérek életét már tönkre tetted azzal, hogy játszottál velük. Az én fiaim életét pedig nem fogod tönkre tenni sehogy sem. Ha Sam-et választod, Dean belerokkan. És ez fordítva is így igaz.
- Akkor mit kellene tennem?
- Szállj ki az életükből, Elena. Van saját gondunk. Nagyobb problémánk a te életednél. Mit akart tőled Klaus? Nyilván azt, hogy a fiúk érted menjenek..Elena, mindenki veszélyben van csakis azért, mert te nem vagy képes magadra vigyázni. Semmi bajom nem lenne veled, ha nem szedted volna szét a fiam és Caroline kapcsolatát. Nagyon kérlek, menj el.-majd fogta magát, kinyitotta nekem az ajtót és kikísért a hátsó kijáraton. Most mit tegyek? Itt hagytam megint Sam-et anélkül, hogy elmondtam volna mit érzek iránta, és hogy vele szeretnék lenni. De sajnos az azzal jár, hogy veszélybe sodrom az életüket.
Elindultam gyalog a házunkig, és közben törtem a fejemet azon, hogy mi lenne a legjobb döntésem. Közben pedig biztos rájött arra, hogy eljöttem mert egyfolytában csak hívogatott. Eltelt körülbelül tíz perc, mire megjelent mellettem az impalával.
- Elena, szállj be az autóba, légyszíves.-mondta, és közben kiszállt.
- Sam, nem. Haza megyek gyalog.
- Elena, le vagy gyengülve, hideg is van itt kint. Nem gondolod komolyan, hogy majd itt hagylak?
- De igen Sam, itt hagysz!-erre megfogta a karomat és beültetett az autóba.
- Elena, miért dacolsz velem egyfolytában?
- Nézd, anyukád világosan a tudtomra adta, hogy nem vagyok kívánatos személy a bunkerben.
- Anyám véleménye cseppet sem érdekel.
- Jó ha már itt vagyunk, szerettem volna neked elmondani valamit. Szeretlek, és szeretnék veled lenni. Te vagy a mindenem. És rájöttem, ha most nem mondom el neked, hogy mit érzek, lehet legközelebb már nem lesz rá lehetőségem.-majd láttam az arcán azt a boldogságot ami elönti őt. Viszont ott van az, hogy Dean is szeret. Vele beszélnem kellene, hiszen el kellene mondanom, hogy a testvérét szeretem. Vissza értünk a Salvatore birtokra, ahol már Damon várt. Ahogy láttam az arcán ideges és egyben nyugodt volt. Bekísértek a nappaliba, ahol aztán helyet foglaltam a kanapén. Damon egyből elkezdte mondani.
- Nos, Klaus, az az idióta barom úgy gondolta, hogy majd csak úgy kénye kedve szerint elrabolhat és csinálhat több hibridet?
- Igen. Ha Tyler nincs, én ma már rég halott lennék.
- Szóval Lockwood-nak is köszönettel tartozom. Elég ha nem tépem le a fejét?
- Damon...
- Most mi van? Mindenki tudja, hogy Klaus csicskája. Ő csinált belőle hibridet.
- Volt a csicskája. Megtörte a sarjkötődést. 100x eltörte a testében lévő összes csontot, hogy aztán már ne legyen hálás azért, mert megszabadította a fájdalomtól.
- Szuper, egy jó hírrel több. Viszont kérdésem lenne kedves gerle pár. Innen hová tovább?
- Nem tudom, Damon. Jelenleg olyan helyzetben vagyok, hogy szerelmes vagyok Sam-be, de közben Dean is szeret.-hihetetlen, hogy erről ilyen higgadt módon és felnőtt emberekként tudok beszélni Damon-nal, Hiszen ő mindig is szerelmes volt belém. És tudom, hogy most is szeret, de nem akar kényszeríteni semmire. Ha döntök, én döntsek. Sam végül felkísért a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit.
- Beszéltél Caroline-nal?-kérdeztem, már egy kicsit gyenge hangon.
- Igen, beszéltem. De te most ne ezzel foglalkozz. Pihenned kell. Ha gondolod itt maradok veled.
- Az nagyon jó lenne.-majd lehunytam a szememet úgy, hogy közben fogta a kezemet, és nem kellett sok ahhoz, hogy álomba merüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése